Kedves Cégvezető! – képzeletbeli levél a cég fejéhez

ismeretlenül is, barátodként…

 

Kedves Cégvezető!

Azért írom ezt a levelet, hogy egy pár dologban segítségedre lehessek a szervezeteddel, vállalatoddal kapcsolatosan.

Amikor megalakult a cégünk, egy olyan üzleti vízió lebegett mindannyiunk szeme előtt, amellyel amellett, hogy profitot termelünk egy picit megpróbáljuk jobbá tenni a környezetünket, segíteni a közelünkben lévő embereket, családokat és szakmai tehetségeket – bármilyen területen legyen is az.

Ahogy telnek az évek, egyre nagyobb a bizonytalanság a világban, jönnek a vírusok, pénzügyileg is mindenki összeomlást prognosztizál és a környezetünkről is egyre rosszabb hírek érkeznek. A munkatársak is feszültebbek hiszen a fentiek begyűrűznek otthonainkba, a háztartásokba és kihatással vannak a család minden egyes tagjára. Így nem csoda, ha nagyon sok konfliktushelyzetről halassz mostanság a folyosói pletykák vagy a közvetlen vezetőid irányából, akik bejáratosok a szép irodádba.

Te, aki ott ülsz mindennek a tetején, vajon meg tudod-e mondani, hogy a bérszámfejtési osztályról éppen ma felmondott kolléga vajon milyen valós indokkal hagyja el a hajót, ahol 17 éven keresztül olyan kiemelkedő munkát végzett?

Mennyire temetnek be azok a mondvacsinált tennivalók vagy trendi dolgok, amelyekkel a közvetlen baráti kör – akik egyébként melletted dolgoznak, hogy legyen valami közös témátok – szórakoztat nap mint nap? Szoktatok beszélni a cég ügyeiről is, vagy csak a pofavizit, a közös kávézás, az újonnan vásárolt verda a téma. Tudod, azok a macsós dolgok, amelyek próbálják feledtetni az idő múlását!

Ha szánnál rá időt, el tudnád mondani, mennyi mindent tettél meg eddig a cégért, amely nem csak a féktelen és a már-már értelmetlen vagyonszerzést, hanem az ott dolgozó emberek érdekeit, a hatékony és eredményes munkavégzést szolgálják? Fektettél be valaha is ezekbe az emberekbe? Pénzt, tudást, bizalmat?

És tudsz arról is, hogy mekkora a fluktuáció a számviteli osztályon, ahol lesütött szemű, halk szavú nők dolgoznak és esténként még ég a lámpa az irodájukban, mert a főnökük – aki történetesen szintén nő – erre utasította őket? Te is jó tudod, hogy a számviteli osztályvezetőd egy alapjában intelligens nő, de te olyan hozzáállást és mentalitást vársz el tőle, mintha egy hadsereg parancsnokaként kellene a kiemelt pénzügyi időszakok adminisztrációját levezényelnie. Ismerős? Még a múlt héten röhögtetek a többiekkel, hogy „műveleti hadosztálynak” hívjátok őket! Sikerült elérned, hogy a halmozott frusztrációit a csapaton vezesse le és már-már üvölt is velük. A folyosón. Tegnap például a bögrét verte ki a kezéből az egyik juniornak, akik egy kávéért merészkedett ki a konyhába. Ha értékes időd engedi, egyik délután menj el a női mosdó mellett és hallgasd meg az esetenként kiszűrődő zokogást…

Neeem, nem ennyi. Ez csak a jéghegy csúcsa. Láttam a „kis tigris” fiatal mérnököt is, akit leszedtétek a projektről, mert szakmai érvekre hivatkozva ellent mert mondani egy megbeszélésen. Pedig tehetséges a srác. Még te magad vetted fel és adtál neki bizalmat! Ma kellett volna látnod. A régi épület lépcsőjén ülve krokodilkönnyek közepette próbálta feldolgozni mi is, ami zajlik körülötte, miért esett el a szórakozásától, ami történetesen a munkája és részben az élete is. És kérlek, most ne nézesd meg az IT-sokkal a böngészése naplóállományait állásportálok után kutatva. Te is tudod, hogy már keresi máshol a helyét…

Azt is nagyon jól tudod, hogy ebben te is valahol hibás vagy, de úgy gondolod nagyon messze ülsz tőle. Miért nem hívod be reggel a szobádba egy kávéra vagy mentek cégen kívülre reggelizni, vagy ebédelni? Tudod, hogy elmagyarázhasd a döntésetek rá eső értelmezését. Hogy lássa, érezze, hogy számít és igenis itt van a helye, melletted!

Bocsánat, csak egy ötlet volt. Látom, hogy a héten nem is leszel bent. Aha! BMW-ket fogtok tesztelni Maisach-ban? Biztosan jó élmény. Látom is az oldalon – „experience”.  Menj csak, a cég úgyis megy magától. És tudja mindenki, hogy megérdemled!

Abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy az operatív vezető a személyes jó barátod és a többi kulcspozícióban lévő embered is mindig mosolyogva közli veled, hogy minden a legnagyobb rendben. Hát nem csodálatos egy ilyen cégben dolgozni?

Persze néha elcsúsznak a dolgok, de valahogy mindig tudnak hozni egy olyan áldozatot, aki magára vállalja, miért nem jöttek abban az évben a számok. Ilyenkor mindig felhívod a HR-t, hogy holnap már nem is akarod látni az illetőt a cégnél és meg is oldottunk mindent. Hihetetlen ez a precizitás! Ugye mérnökként végeztél te is annak idején? Ez biztos abból fakad…

Nem volt soha ingered arra, hogy beköszönj 1-1 osztályra és beszélgess az emberekkel? Tudod, a munkavállalókkal, akik ott dolgoznak a cégedben. Hiszen nyilván tudnád azt is, hogy Zsókáék a marketingről 3 éve próbálkoznak, most éppen a meddőségi klinikára járnak a férjével, de mindig stresszben van, mert a közvetlen főnöke arra játszik, hogy ne tudjon időben elindulni. Ad neki valami olyan azonnal megoldandó feladatot, amelyre egyrészt ott van még 2 másik ember, másrészt csak fél év múlva lenne fontos. Pedig szegény Zsóka azokon a reggeleken már hajnal 6-kor bejön, hogy biztosan kész legyen időre. Ő nyitja az irodát. Még külön riasztókódot is kapott emiatt…

Igen, a Győző gonosz – lássuk be. Ezt már akkor látnod kellett volna, amikor vörös fejjel, levegő után kapkodva üvöltötte le a takarítónőt, mert az véletlenül be mert nyitni a szobájába. Szerinte nem kopogott, holott egyszerűen csak a hangos zene miatt nem hallotta meg a takarítónő jelzését.
Jó oké, akkor nem gonosz – szerinted. Nem vetted észre, hogy két arcát mutatja? Egyet neked, egyet meg…” nekik”.

Be kellene látnod végre, hogy csak annyit látsz a cégből, amennyit a közvetlen barátaid, az osztályvezetők tudatni akarnak veled. Mert ellentmondást nem tűrsz és sokkal kényelmesebb az, hogy ha mindenki úgy tekint rád a cégnél, mintha egy isten, de minimum félisten lennél. Ez téged kielégít?

Mi lenne, ha benéznél a számok mögé, néha random el-el mennél az ügyfelekhez és beszélgetnél velük, hogy ők kívülről hogyan látnak benneteket? Nem tudhatod, lehet őszinte válaszokat fogsz kapni. Egy próbát biztosan megérne.

Mond valamit az a fogalom, hogy „céges kultúra”?

Tudod, amikor van egy közös vízió, egy alap erkölcsi norma a cégnél, amely mindenki számára elfogadott és közelebb áll a szívhez, mintsem a katonás, agyonracionalizált fantazmagóriákhoz. Ezt kellene felépítened, felépítenetek közösen. Nem látszatra, nem dokumentációkba szedve, hanem felülről önkritikát gyakorolva egyfajta elkötelezettségként, hogy ne csak a szolgáltatás és a termék legyen jó minőségű, hanem az emberek is úgy érezhessék, biztonságban vannak és kimondhatnak olyan dolgokat, amely nem helyes vagy nem helyénvaló. Esetleg olyan a merev üzleti, pénzügyi elvekkel szembemenő gondolatokat, ami erkölcsileg és emberileg ad hozzá a munkátokhoz és a mindennapokhoz.

Tudom, erre használod a külső auditorokat és tanácsadókat. Majd ők elmondják, hiszen a munkavállalóid nem akarnak dolgozni és inkább kifogásokat keresnek. Emlékszel a múltkori ilyen esetre? Véletlenül egy olyan tanácsadót küldtek ki, aki azt hitte, hogy őszinte lehet veled és elkezdte objektíven sorolni a változtatandó pontokat. Szerintem barátságtalan lépés volt a biztonsági őrökkel kivezettetni, hiszen tényleg jót akart a cégnek.

Mi lenne akkor, ha a döntéseket nem te egy személyben hoznád meg? Már sokan annak is örülnének, ha nem kötelezően 2-3 heteket ülnél egy-egy eszközbeszerzésen, ami a napi munkához kell.

Értem, nincs bizalmad az emberek felé. Konkrétan kik felé? Van alapja? Esetleg a barátaid kínáltak meg 1-1 olyan sztorival, amely minden valós elemet nélkülöz? Miért nem teszel egy próbát?

Azzal, hogy nem delegálod a feladatokat, megfojtod a cég működését és agilitását. Mire döntesz 1-1 kérdésben, addigra a lehetőség is elment a vállalat mellett. És persze dühöngsz, hogy a konkurencia miért tudott elvinni egy újabb ügyfelet közvetlenül az orrotok elől. Pedig Győző szerint olyan közel voltatok, hogy meglegyen az üzlet.

Jó céget jó emberekkel tudsz sikerre vinni. Ezek az emberek nem kell, hogy rendkívül okosak vagy diplomázottak legyenek. Nem kell, hogy elit helyről érkezzenek a szervezetbe. Ez legalábbis nem minden. A lényeg, hogy tiszteljétek egymást, mind emberileg, mind szakmailag. Legyen ezeknek az embereknek szíve és erkölcsi tartása. És persze néha viseljük is el a másikat – hiszen mindenkinek vannak rigolyái.

Tévedés ne essék, nem azt mondom, hogy tűrjük el a zseniális őrülteket, akik megtiporják a kollégákat, sőt, ők legyenek az elsők között, akiket kitántorítasz a cégtől, mivel mérgezik a szervezet működését és annak erkölcsi értékrendjét!

Azt sem szabad elfeledni, hogy a munkavállalóknak küldetés, felső vízió kell, amelyben hihetnek és annak szellemében képesek értéket teremteni. Mindannyiunknak teljesítésre van szüksége, hogy érezzük fontosak vagyunk. És nem csak a munkahelyen, hanem a magánéletben egyaránt!

Üdvözlettel,

Vályi-Nagy Péter
ITIL®4 elkötelezett

 

A szerzőről:

Üzleti szimulációs partner, ITSM tanácsadó, ITIL®4 MP/Expert és akkreditált oktató

Vályi-Nagy Péter